‏ Psalms 66

1A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők; 2zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával, 3mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid. 4Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla. 5Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött. 6Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne. 7Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla. 8Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját: 9a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat. 10Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak. 11Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra; 12nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre. 13Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat; 14a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban. 15Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla. 16Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek. 17Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen. 18Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr! 19Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára. 20Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Copyright information for HunIMIT