Psalms 89

1Oktató dal az ezráchi Étántól. 2Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet. 3Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet. 4Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak: 5mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla. 6És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében. 7Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között? 8Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött. 9Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van. 10Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le. 11Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet. 12Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg. 13Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak. 14Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod. 15Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak. 16Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak. 17Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak. 18Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk. 19Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk. 20Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl; 21megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. 22A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt. 23Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja. 24Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit. 25Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva. 26Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját. 27Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája; 28én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak. 29Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta. 30Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai. 31Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak; 32ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg: 33vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket. 34De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet. 35Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg. 36Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak: 37Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem; 38mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla. 39De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen. 40Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját. 41Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit; 42kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak. 43Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit. 44Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban. 45Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted. 46Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla. 47Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod? 48Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait! 49Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. 50Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak? 51Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről, 52melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait. 53Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!