Isaiah 36
1De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad. a 2Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`! b 3Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz. c 4Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával. d 5Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket. e 6Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait; 7A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. 8Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; f 9És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; g 10És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. h 11Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. i 12De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed! j 13Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait! k 14az Isten panaszkodó népének megigértetik az ellenségek pusztulása, a bűnösök rettegésére, a hívők örömére
15Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. l 16Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! m 17Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. n 18És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. o 19Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. p 20És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. q 21Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. r 22Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! s
Copyright information for
HunKar