Job 29:12-16

12 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. ^a 13 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. ^b 14 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. ^c 15 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. ^d 16 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. ^e