Luk 12:15-47 | HunKar | STEP | Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.

Luke 12:15-47

Óvás telhetetlenségtől és aggódástól

15 Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. ^a 16 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? 17 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. ^b 18 És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. ^c 19 Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. ^d 20 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. ^e 21 És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! ^f 22 Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? ^g 23 Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. ^h 24 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. ⁱ 25 Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. ^j 26 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? ^k 27 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? ^l 28 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? 29 Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. ^m 30 Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! ⁿ 31 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. ^o 32 Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. ^p 33 Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. ^q 34 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. ^r 35 Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. ^s 36 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. ^t 37 Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; ^u 38 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. ^v 39 Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. ^w 40 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! 41 Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. ^x 42 Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. ^y 43 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? ^z 44 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? ^aa 45 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! 46 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. ^ab 47 Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: ^ac