Luke 22:4-52
4És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. a 5Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; b 6És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. c 7És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; d 8Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. eHusvéti bárány és úrvacsorája
9Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; f 10És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. g 11Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? h 12És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. i 13És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? j 14És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. k 15Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. l 16És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. m 17És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: n 18Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. o 19És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: p 20Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. q 21És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. r 22Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. s 23De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. t 24És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! u 25És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? vA tanítványok nagyravágyása
26Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. w 27Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. x 28De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. y 29Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. z 30Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; aa 31Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, ab 32Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. ac 33Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; ad 34De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. ae 35Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! af 36És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. ag 37És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. ah 38Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 39Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. ai 40Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. ajJézus szenvedése az Oljafák hegyén
41És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. ak 42És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 43És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, al 44Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! am 45És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. an 46És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. ao 47És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, ap 48És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. aqElfogatás
49És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. ar 50Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? as 51Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? at 52És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. au
Copyright information for
HunKar