aMát 12,31-32 Márk 3,29
bMát 10,18-20 Csel 4,7-8
cMát 11,15
dMát 9,10-11 Márk 2,15-16
eMát 16,13-20 Márk 8,27-30
fLuk 9,7-8
gMát 18,12-14
hMát 16,20 Márk 8,30
iLuk 18,31 Luk 24,7 Mát 16,21 Mát 17,22 Mát 20,18 Mát 26,57-67 Mát 27,34-35 Mát 27,50 Márk 8,31 Márk 9,31 Márk 10,33
jLuk 14,27 Mát 16,24 Márk 8,34
kLuk 17,33 Mát 10,38-39 Mát 16,25 Márk 8,35 Ján 12,25
lMát 16,26 Márk 8,36
mLuk 12,19 Mát 10,33 Márk 8,38 2Tim 2,12
nMát 16,28 Márk 9,1
oJób 39,3 Zsolt 147,9
pMát 17,1-8 Márk 9,2-13

Luke 9:16-33

16Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. a 17És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. b 18Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. c 19Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. d

Péter vallástétele. Jézus először jelenti szenvedéseit

20És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? e 21Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. f 22És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. g 23Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; h 24Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. i 25Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. j 26Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. k 27Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? l 28Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. m 29Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. n

Jézus megdicsőülése

30És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. o 31És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. p 32És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 33Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Copyright information for HunKar