Philippians 2:17-30

Timótheust és Epafróditust ajánlja

17Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. a 18Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. b 19Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. c 20Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. d 21Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; e 22Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. f 23De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; g 24Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. h 25Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. i 26Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. j 27Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: k 28Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. l 29

Óvás az ámítóktól. A Jézus Krisztus ismeretének nagy volta és a hitből való igazság

30Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. m
Copyright information for HunKar