Psalms 119:72-127

72Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! ^a 73Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. ^b 74A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem! ^c 75Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 76Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! ^d 77Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 78Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. ^e 79Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. ^f 80Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 81A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 82Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el. ^g 83Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 84Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. ^h 85Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. 86Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. ⁱ 87Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 88Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat! ^j 89Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik. ^k 90A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. 91Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 92Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! ^l 93Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 94Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 95A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 96Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem. ^m 97Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 98A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! ⁿ 99Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig. ^o 100Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből. 101Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. ^p 102Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. ^q 103Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. ^r 104Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 105Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid. ^s 106Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 107És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, ^t 108Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! ^u 109És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! ^v 110És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. ^w 111És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. ^x 112És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. ^y 113És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. ^z 114És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről. ^aa 115Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál! ^ab 116Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. ^ac 117A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől. 118Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. ^ad 119Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. ^ae 120Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 121Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. ^af 122Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem. 123Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. ^ag 124Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! ^ah 125Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. ^ai 126Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. ^aj 127Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.